Vidi.hu bejelentkezés

Hogy kerül a csizma az asztalra, egy Siófok-csapatkép a Vidi-honlap blogjába? Úgy, ahogy maga a Siófok került 1984-ben vendégként, mégis szinte hazai csapatként a Sóstói stadionba... Az a Siófok, amely akkor a másodosztályban játszott, korábban soha nem jutott fel az NB I-be, és mint ilyen, a futballév legnagyobb csodáját vitte véghez. Megnyerte a Magyar Népköztársaság Kupát (ifjabbak kedvéért: a mai Magyar Kupa elődjét). Mégpedig egy egészen elképesztő menetelés végén, felejthetetlen döntőben.

A Vidi is áldozat volt

Nem kevés fehérvári, vidis vonatkozása is volt annak a siófoki bravúrnak. A Balaton-parti kiscsapat vonzó perspektíva volt a már nem fiatal, de remek képességű spílereknek. Pályafutásuk végén a helyi vezetők a szocialista gazdaságban épp csak bimbózó maszek kereseti lehetőségeket kínáltak "prémiumként", és kinek ne jött volna jól egy balatoni hamburgerező vagy palacsintázó bérleti joga? Tieber László, a Vidi emblematikus csatára, aki 11 éven át, 221 bajnokin 78 gólt szerzett Fehérváron, szintén ott vezetett le - bocsánat: ott fejezte be sikeres honi karierjét, feljuttatva és kupagyőzelemhez segítve a Siófokot. A vezetőedző pedig az a Szőke Miklós volt, aki a Máv Előre trénereként szerzett élvonalbeli tapasztalatot, de a Videoton első ifi bajnokcsapatát is ő irányította...

Ezek után szinte törvényszerű volt, hogy a kupakiírásban összekerültünk a Siófokkal...  Abban a szezonban, amelyben a leendő "uefás" Vidi a harmadik helyet szerezte meg, nem jelenthetett gondot a másodosztályú kiscsapat legyőzése. Gondolhatja bárki. De jelentett, és nem is sikerült. A legjobb 32 között a Videoton elvérzett Siófokon - salakos edzőpályán kapott ki hosszabbításban 1-0-ra... Nem volt kellemes, de talán gyógyírt jelentett mindaz, amit a Siófok ezután művelt.

Fradi, Tatabánya, Rába ETO - nem lehetett megállítani Tieberéket

A kupadöntőig kiverték az élvonalbeli bajnokság végén 3., 5. és 12. helyen végzett csapatokat: Vidit, Tatabányát, Ferencvárost. Valamelyest komolyabb múlttal és renoméval rendelkező ellenfeleket... Miközben a Siófok abban a szezonban végül fel sem jutott! Az angol kupából származtatott közhely, mely szerint a kicsik egy meccsen meglephetik a nagyokat, soha nem nyert ennyire egyértelmű bizonyítást itthon - azóta se. És a döntő még hátra volt...

Ezt a döntőt Székesfehérváron rendezték. Téved, aki azt hiszi, a Vidi kárára elért továbbjutás miatt ellenséges hangulat fogadta a kiscsapatot, netán alig lézengtek a szurkolók az érdektelennek ígérkező finálén... Zsúfolt teltház fogadta a résztvevőket, nem sokkal később a Paris SG, Manchester United-kaliberű ellenfelek vonzottak ilyen tömeget a Sóstóra. Az ok? Egyrészt a "világ csodája kiscsapat", másrészt az ellenfél... A Rába ETO-t akkoriban nem szerettük, nem véletlenül: a Verebes-féle csodacsapat két bajnoki címet szerzett úgy, hogy minket rendre alaposan elvert, pedig legfőbb riválisunk volt. Mindenki abban bízott, a Siófok majd Fehérváron egy kicsit a Vidi nevében is elégtételt vesz.

És lőn! Fergeteges kupadöntőn, a Szentes góljával még vezető ETO ellen a fehérvári (részben persze Siófokról érkező, de hát a stadionba egész Siófok befért volna...) publikum elementáris buzdítása közepette a kis Siófok fordított és 2-1-re nyert! Szabó és Horváth L. voltak a gólszerzők, utóbbi győztes találatát olyan ováció fogadta, mintha bajnokságot nyert volna - a Vidi... Volt ebben nem kevés káröröm is, bukott a "nagy ETO", a fehérvári közönség pedig jeles humorérzékről bizonyságot téve azt skandálta a sportsajtóval vereség esetén gyakran hadilábon álló Verebes Józsefnek: "Nem nyilatkozom! Nem nyilatkozom!"

Tieber Laca így ismét megdicsőült, mint Sóstón korábban többször is, de míg Videoton játékosként nem emelhette fel a kupát (ez a Vidinek még huszonkét évig később se sikerült...), siófokiként megadatott neki. (Még egy érdekesség: az ETO kapusa a Tieberrel sokáig a Videotonban együtt játszó Kovács László volt.) A Balaton-partiak pedig egy évvel később feljutottak, azóta számos meccset játszottak a Sóstói Stadionban, még nyertek is itt bajnokit ötször, de talán egyik sem volt olyan emlékezetes számukra, mint az az 1984-es kupadöntő, amelyen a Vidi-szurkolói is őket ünnepelték.