Vidi.hu bejelentkezés

ÖTVEN ÉVE TÖRTÉNT – Úton az első osztály felé
Félévszázaddal ezelőtt, 1962-ben, a bokáig érő hóban, addigi története legnagyszerűbb tavaszi idényére készülődött a Vadásztölténygyári Vasas. A parádés őszi teljesítmény legalábbis jó okot adott a bizakodásra. Az NBII-ben, a szezon első felében, 13 győzelem mellett csupán 1-1 döntetlen és vereség volt klubunk mérlege. Így az első helyről várta a folytatást, nem titkoltan a feljutás reményében. Hogy összejött-e a nagy lépés, arra egy következő bejegyzésünkben még visszatérünk. Az biztos, hogy ez volt az utolsó idény, amikor a klub a Vadásztölténygyári Vasas nevet viselte. Az NBI-ben ebben az időszakban teljes volt a budapesti fölény. A Vasas, az Újpest és a Ferencváros kiemelkedett a mezőnyből. Mészöly Kálmán és társai a bajnoki címért küzdöttek Angyalföldön. A gólokat pedig a honvédos Tichy Lajos termelte a legmeggyőzőbb tempóban. Az első osztály mérkőzésein az átlag nézőszám elérte a tizenhatezret!
 

HUSZONÖT ÉVE TÖRTÉNT – Lejtmenetben az UEFA-kupa hősök
Negyedévszázada, 1987-ben, a történelmi UEFA-kupa menetelés után, együttesünk éppen leszállóágban volt. Úgy is fogalmazhatunk, hogy gyakorlatilag a bent maradásért folytatott tavaszi küzdelemre készültek a játékosok. Csongrádi, Burcsa és Csuhay kivételével még együtt volt a nagy csapat, de már egyre idősebb lett a keret, amelyben azért például a 20 éves Sallói Pista is ott bontogatta szárnyait a rutinos harcosok között. (Tiszteletbeli elnökünk, Kovács Ferenc ekkor már a spanyol Las Palmast irányította) A bajnokságban Verebes József éppen az MTK-VM-el szárnyalt, a legnagyobb sztárnak pedig egyértelműen a már számos külföldi kérő által csábított Détári Lajos számított.
 

TÍZ ÉVE TÖRTÉNT – Szinte az egész keret kicserélődött
Erre az időszakra azért már biztosan sokkal többen emlékeznek. A csapatunkat a korábban az Újpesttel bajnoki címet szerző Várhidi Péter irányította, és a Videoton FC Fehérvár nem is szerepelt rosszul az őszi idényben. A dobogóról éppen lemaradva, a negyedik helyről vártuk a tavaszi folytatást. Várhidi nagy elánnal vágott neki a munkának. A Vidi az NBI-es csapatok közül elsőként kezdte meg a téli felkészülést, és utazott el egy igazán egzotikus helyszínre, a hortobágyi Epona Lovascentrumba edzőtáborozni. 

Várhidi Péter az őszi idény értékeléskor úgy vélte, feltűnően kevés szurkoló látogatott ki a Vidi meccseire, a Sóstói stadionba, ahhoz képest, hogy milyen jól ment a csapatnak, és hogy ősszel, hazai pályán, mindössze egyetlen vereséget szenvedett a gárda. Mindezt részben annak tulajdonította, hogy a nagy nyári átalakítás során számos korábbi kedvenc elment vagy kikerült a kezdőcsapatból. Sok támadás érte azért is, mert kapcsolatait felhasználva több újpesti játékost is Fehérvárra csábított. Hogy valóban jelentős átalakításon ment át a keret, jól érzékelteti, hogy 15 labdarúgó távozott a klubtól, és 11 új játékos érkezett a Vidihez. Várhidi azt a feladatot kapta a klubvezetőktől, hogy tehetséges fiatalokat hozzon, akik a jövőt jelentik, kiegészítve néhány azonnal bevethető, rutinos profival. A jelenlegi keretünkből Tóth Balázsnak már akkor is komoly szerepet szánt a szakvezetés. Az elsőszámú gólfelelős az Újpestből érkezett, és ősszel kilenc találatig jutó Terjék Lajos volt. A tehetséges fiatalok felbukkanását pedig jelzi, hogy a harmadik számú kapus a Szegedről igazolt Köteles László lett, aki azóta a Genkkel a Bajnokok Ligájában is megmutathatta tudását. A téli átigazolási időszakban a szurkolók fantáziáját ettől függetlenül az akkor éppen Újpesten játszó fehérvári kedvenc, Dvéri Zsolt visszatérésének lehetősége foglalkoztatta. Hogy a Megyeri úton abban az időszakban stabil költségvetésből dolgoztak, jelzi a két cseh válogatott labdarúgó, Sloncik és Kozel szerződtetése is. A Dunaferr és a Ferencváros éppen Marek Penksa átigazolása miatt harcolt egymással. A bajnokság legértékesebb játékosának a külföldre készülő Gera Zoltán számított. A nemzetközi lapok címlapjára pedig, a ma már legendának számító, Fehér Miklós tudott felkerülni, akit éppen az Atletico Madrid próbált elcsábítani a Porto kötelékéből. A magyar bajnokság egyébként egy meglehetősen furcsa kiírás szerint zajlott 2001-02-ben. Az NBI-ben 12 klub küzdött a bajnoki címért. Előbb három-három mérkőzést vívott egymással minden csapat, aztán a mezőny két hatos csoportra vált: felsőházra és alsóházra. A felsőház 6 csapata is, és az alsóház 6 csapata is játszott még egymás között egy-egy meccset, így alakult ki a végső sorrend. A versenykiírást sokan teljesen igazságtalannak tartották, hiszen az alapszakaszban játszott három körben a Vidinek például a legfőbb riválisokkal kétszer is idegenben kellett megküzdenie. A téli felkészülés azonban mindenképpen a bizakodás jegyében indult.