VidiShop Vidi.hu Puskás Akadémia Alba Liga
2016. November 12. 10:00  -  Wéninger Ákos   -   Fotó: vidi.hu/Cuhorka Ádám
Kovácsik Ádám: "Amit az élet elvett tőlem Olaszországban, azt Magyarországon visszaadta"

Hogyan lett középpályásból hálóőr, hogyan boldogult 16 évesen egyedül, nyelvismeret nélkül Olaszországban, mai fejjel is bevállalná-e az "olasz melót", és hogyan sikerült beilleszkednie Székesfehérváron.

- Kisgyerekként, amikor elkezdtél sportolni, miért pont a labdarúgásra esett a választásod?

Igazából szerettem a focit, de a döntést anyukámék hozták meg, ők szerettek volna mindenképp levinni valahova sportolni, ugyanis tele voltam energiával, és az volt az elképzelésük, hogy délutánonként ezt a sok energiát sportolással vezessem le. Viszonylag közel laktunk a Honvéd pályához, ahol az egy évvel idősebb korosztály számára tartottak éppen toborzót, és anyuék megkérdezték az edzőt, hogy eljárhatok-e oda sportolni. Mivel ennek semmi akadálya nem volt, nekem pedig volt is hozzá kedvem, így iskola után mentem minden nap a Honvéd pályára focizni. Nem elképzelhetetlen, ha annak idején, a közelünkben mondjuk kosárlabda-toborzó lett volna, akkor ma kosaras lennék (nevet).  

- Egy régebbi rólad szóló cikkben azt olvastam, hogy nem is kapusként, hanem mezőnyjátékosként kezdtél el focizni. Hogyhogy végül a kapuban kötöttél ki?

Az első néhány edzésen kapus voltam, de mivel a szüleim azt látták, hogy az edzések nagy részében csak állok a kapuban és szinte semmit nem mozgok, így pedig nem vezetem le a felesleges energiámat - ami ugye a fő célja volt annak, hogy elkezdtem edzésekre járni - megkérték az edzőmet, hogy hadd legyek mezőnyjátékos. Így is történt, középső középpályás lettem, ám túl sokat kavartam a földön, állandóan becsúsztam, volt, hogy méterekről dobtam be magam annak érdekében, hogy megszerezzem a labdát. Ráadásul hiába edzettem együtt a nálam egy évvel idősebb korosztállyal, már akkor is az egyik legmagasabb én voltam a csapatban. A kegyelemdöfés azonban az volt számomra, hogy a kapusunk nem mert sosem elvetődni, így egy idő után az edzőnk visszaállított engem a kapuba, én pedig - ha hiszed, ha nem - sírtam, hogy csak a kapuba ne kelljen visszamennem. Ez azonban nem igazán hatotta meg az edzőt, úgyhogy nem volt mit tennem, újra kapus lettem, és ahogy a mezőnyben is, úgy a kapuban is állandóan dobáltam magam, hogy megszerezzem a labdát, és egy idő után teljesen beleszerettem ebbe a posztba.  

- A Honvéd után következett a Fradi. Hogy kerültél át a zöld-fehérekhez?

Így van, 11 vagy 12 éves lehettem, amikor Somodi Lajos bácsi, a Ferencváros utánpótlás-edzője egyre gyakrabban járt ki az edzéseinkre. Mi azt hittük, hogy a csapatunkat jön feltérképezni, mert fontos meccseket játszunk majd ellenük, de később kiderült, hogy miattam volt ott. Felvázolta nekem és a szüleimnek azt a lehetőséget, hogy átigazolhatok a Fradiba, mérlegeltünk, és végül az a döntés született, hogy a IX. kerületben folytatom a labdarúgást. Jó döntésnek bizonyult, ugyanis néhány évvel később, az U15-ös korosztállyal megnyertük a hazai NIKE-Kupát, majd a Basel elleni selejtezőt is sikerrel vettük, és kijutottunk a 20 csapatos döntőbe, ahol a világ minden részéről szerepeltek csapatok. A 14. helyen végeztünk, ami hatalmas sikernek számított, hiszen a Fradi akkori U15-ös csapata a világ 14. legjobb U15-ös csapatának számított.

- Ennek a sikernek volt köszönhető, hogy nagyon fiatalon, mindössze 16 évesen Olaszországba igazolhattál?

Részben igen. Mielőtt Olaszországba kerültem, több helyen is szerepeltem próbajátékon Angliában, például a Chelseanél, és a West Ham Unitednél is, majd következett egy olasz próbajáték a Genoánál. Mindenképp külföldön szerettem volna folytatni, mert úgy láttuk a szüleimmel és a menedzseremmel, hogy körülbelül 16 éves korban valami megtörik a magyar csapatokban - legalábbis az én időmben - és már nem képesek az idősebb korosztályok elérni azokat a sikereket, amikre egyébként képesek lehettek volna. 15 éves korig a legjobb magyar csapatok felveszik a versenyt a legnagyobb klubok hasonló korosztályával, mi például annak idején legyőztük a Barcelona korosztályos csapatát is. Tehát úgy döntöttünk, hogy a fejlődésem érdekében az lenne a legjobb megoldás, ha külföldön folytatnám a pályafutásomat.

- Volt konkrét elképzelésed, hogy melyik országba szeretnél igazolni?

Határozott elképzelésem még nem volt, amikor azonban választhattam - vagyis választhattunk, hiszen a döntést nem egyedül hoztam meg - akkor figyelembe vettük azt a tényt, hogy az olasz kapusiskola a világ egyik legjobbja. Két csapat érdeklődött komolyabban irántam, a Genoa és a Reggina, végül azért esett utóbbira a választásunk, mert akkor ők az olasz élvonalban szerepeltek, míg a Genoa másodosztályú volt.

- Mennyire volt nehéz 16 éves tinédzserként, egyedül, szülők nélkül egy teljesen idegen országba költöznöd, és hogy sikerült megbirkóznod az olasz nyelvvel?

Mielőtt Olaszországba igazoltam, itthon ugyan másfél évig tanultam olaszul a középiskolában - vagy fogalmazzunk inkább úgy, hogy másfél évig tanítottak nekünk olaszt - gyakorlatilag nulla nyelvismerettel vágtam bele ebbe a kalandba. Egy másik magyar játékossal, Preklet Csabival együtt kerültem a Regginához, azonban amikor látták, hogy a legtöbb időt vele töltöm, rögtön szétköltöztettek bennünket. Nem estem kétségbe, mert angolul azért elég jól tudtam már akkor is, igen ám, de az olaszok egyáltalán nem beszéltek angolul, úgyhogy ahhoz, hogy boldoguljak, meg kellett tanulnom olaszul. Kint nem jártam nyelviskolába, de akárhova mentem, volt nálam mindig két nagy szótár, egy magyar-olasz és egy olasz-magyar. Az elején nagyon viccesen működött a kommunikáció, például egyszer internetezni szerettem volna, bekopogtam a klub székházának egyik irodájába, majd elkezdtem lapozgatni a szótárat, kikerestem három szót, melyre a mai napig emlékszem: "szabad, használni, számítógép". Ezt így egymás után felolvastam és közben nagyon izgultam, hogy vissza ne kérdezzenek semmit, mert esélytelen lett volna, hogy bármit is megértsek (nevet). Kellett egy jó fél év ahhoz, hogy annyira megtanuljak olaszul, hogy megértessem magam és nagyjából én is megértsem az embereket. Mindent magamtól tanultam meg, ahogy mondtam, nyelviskolába nem jártam, de egész jól elboldogultam. 1-2 év alatt pedig sikerült teljesen jól megtanulnom olaszul. Körülbelül két éve elmentem itthon egy középfokú nyelvvizsgára, csak kíváncsiságból, hogy leteszteljem, milyen szinten is vagyok. A szóbelim 100 százalékos lett, az írásbelim pedig 90% fölött volt. Nagyon büszke vagyok, hogy teljesen egyedül sikerült ilyen szinten elsajátítanom ezt a nyelvet.

- Ennyi év távlatából, felnőtt fejjel visszagondolva, hogy érzed, jó döntés volt Olaszországba igazolnod, vagy ha esetleg visszamehetnél az időben, akkor mai fejjel már másképp döntenél?

Ez egy jó kérdés, volt idő, amikor sokat agyaltam ezen, de aztán elengedtem a dolgot, hiszen nincs lehetőség az időutazásra (nevet). Akkor, 16 éves fejjel, ez jó döntésnek tűnt, amiben a szüleim is támogattak. Nyilván fiatalon nem az volt az álmom, hogy 24 évesen majd hazajövök, hanem az, hogy egy nagy klub kapusaként rendszeresen a BL-ben fogok védeni. 19 évesen megkaptam a lehetőséget, védtem az olasz másodosztályban. Sajnos több dolog is közrejátszott abban, hogy végül nem úgy alakult az olasz karrierem, ahogy azt elterveztem. Egyáltalán nem akarom felmenteni magam, tisztában vagyok azzal, hogy mik azok a dolgok, amikben én hibáztam, ugyanakkor voltak olyan külső körülmények is, amikről nem tehettem. 2012-től mindig kölcsönadott a Reggina, először a harmadosztályba, majd a második ligába. Mindenhol jól ment a védés, főleg az utolsó csapatomnál, a másodosztályú Carpinál, akik le is akartak igazolni, ezt azonban nem engedte a Reggina, ugyanis pont akkor esett ki a harmadosztályba, és csak pénzért engedett volna el a klub, a Carpi viszont nem tudott fizetni. És milyen az élet, a következő szezonban feljutottak az olasz élvonalba, úgyhogy ki tudja, hogyan alakult volna a karrierem, ha akkor a két klub megegyezik egymással. Amit akkor elvett tőlem az élet, azt nem sokkal később visszaadta, hiszen az olasz harmadosztályból sikerült Magyarország legjobb csapatához igazolnom.

- Hogy emlékszel vissza a tavaly nyári átigazolási időszak hajrájára, hiszen azért nem mindennapi körülmények között kerültél Székesfehérvárra?

Már az átigazolási időszak elején szó volt arról, hogy itthon folytatom, több klubbal is felvette a kapcsolatot a menedzserem, és volt lehetőségem a felkészülési időszakban magyar csapatokkal együtt edzenem. Olaszországban végig bizonytalan volt, hogy a Reggina be tud-e nevezni a következő szezonra, vagy sem, végül úgy alakult, hogy nem tudott. Mivel nem nagyon voltam edzésben, fontosnak tartottam, hogy itthon tudjak valahol készülni, erre a Vasasnál és a Fradinál is lehetőségem nyílt. A leigazolásom azonban nem került szóba komolyabban egyik klubnál sem, és mivel vészesen közeledett az átigazolási szezon vége, ezért a menedzserem kiutazott ismét Olaszországba, hogy hátha sikerül mégis ott csapatot találni. Aznap este, amikor kiutazott Olaszországba, csörgött a telefonom, kintről hívott, hogy másnap találkozóm lesz Kovács Zolival, mert ő lett a Vidi új sportigazgatója, és az egyik edzésen súlyosan megsérült Filip Pajovics, és kapust keres a klub. Végig éreztem, hogy a klub bízik bennem, gyakorlatilag percek alatt sikerült megegyeznünk. Nagyon hálás vagyok a megelőlegezett bizalomért, hiszen olyan időszakban igazolt le a Vidi, amikor nem nagyon voltam játékban és edzésben sem. A legfontosabb célom ekkor az volt, hogy minél hamarabb visszanyerjem a formámat. Lépésről lépésre haladtam, és a célokat is apránként tűztem ki magam elé. Nagyon sokat dolgoztam, és szerencsére ennek látszik is az eredménye. Először sikerült bekerülnöm a csapatba, aztán az idei szezont már úgy kezdtük, hogy én vagyok az első számú kapus, közben pedig a válogatottba is kaptam meghívót, pedig ez utóbbira nem is nagyon számítottam.

- Ha a korábbi olasz csapataiddal kellene összehasonlítanod a Vidit, akkor milyen következtetésre jutnál? Sokban különbözik a magyar NB I egyik élcsapata mondjuk egy stabil olasz másodosztályú csapattól?

A tavalyi Vidi szerintem sok dologban hasonlított egy olasz másodosztályú klubhoz. Persze rengeteg dologban különbözik egy olasz és egy magyar csapat, de sok hasonlóságot lehetett felfedezni. A tavalyi Vidinél is a biztos védekezés volt a fő szempont, az volt a legfontosabb, hogy gólt ne kapjunk, elől pedig úgyis rúgunk majd egyet. Idén viszont átálltunk arra, hogy minden meccsen mi akarunk dominálni, mi akarjuk irányítani a mérkőzést, ezáltal hátul is jobban kinyílunk, és nekem is több dolgom van. A harmadik legkevesebb gólt kaptuk, de így is eggyel több a kapott góljaink száma, mint ahány meccset játszottunk. Szeretném a meccsenkénti kapott gólátlagot 1 alá vinni, amire minden esélyünk megvan, hiszen kiváló védelem játszik előttem. Ugyanakkor elől nagyon eredményesek vagyunk, sok gólt lövünk, szerintem élvezetes meccseket játszunk, és biztos vagyok benne, hogy szezon végén bajnoki címet és kupagyőzelmet is ünnepelhetünk.

- Hogyan értékelnéd a saját teljesítményedet?

 Sosem voltam még maradéktalanul elégedett a teljesítményemmel, mindig bennem van az, hogy még jobb legyek. Vannak ugyanakkor biztató dolgok, ha megnézzük a meccseinket, amelyeken védtem, szerintem a teljesítményem felfelé ível, vagyis úgy érzem, hogy meccsről meccsre jobb formában védek. Ez mindenképp pozitív dolog, érzem magamon, hogy sokat fejlődtem az elmúlt egy évben.

- Melyik a kedvenc meccsed itt a Vidiben, amelyikre szívesen emlékszel vissza, és amelyiken a saját teljesítményeddel is a legelégedettebb voltál?

Az egyik kedvenc meccsem a Midtjylland elleni idegenbeli EL-selejtező visszavágó volt, amelyen ugyan nem sikerült kiharcolnunk a továbbjutást, de szerintem a csapat egyik legjobb meccse volt az. Ráadásul nekem is jól ment a védés, és ami a legnagyobb élmény volt, hogy nagyon sok szurkoló elkísért bennünket Dániába. Az egy olyan pozitív meglepetés volt szerintem nem csak nekem, hanem az egész csapatnak is, ami miatt mindenképp az egyik kedvenc vidis meccsemként tekintek rá vissza.

- Van sportolói példaképed?

Igen, gyerekkori nagy kedvencem Gianluigi Buffon, aki a világ talán legjobb kapusa. Emlékszem, amikor Olaszországba kikerültem, akkor volt körülbelül 33 éves, és egy rosszabb periódust élt meg, egyből fel is erősödtek azok a hangok, hogy már öreg, és lassan ideje lenne visszavonulnia. Ehelyett ő mit csinált? Túllépett a saját árnyékán, sikerült neki megújulnia, és ismét szenzációs formában védett és véd a mai napig. Több mint 20 éven keresztül, ilyen magas szinten - egy-két szezont leszámítva - végig topformában védeni, hát erre csak a világ legjobb kapusa képes.

- Mennyire sikerült megszoknod Székesfehérvár nyugodt hangulatát, hiszen fővárosi gyerek vagy, ráadásul Olaszországban is biztos nagy volt a pezsgés?

Megmondom őszintén, hozzám sokkal közelebb áll ez a nyugodt, kisvárosi hangulat, ami Székesfehérvárt jellemzi. Itt van egy csodálatos belváros, az emberek nagyon barátságosak, vannak jó programok, imádok színházba járni, emellett szabadidőmben szívesen megyek ki kosármeccsekre, ha pedig egy kis nyüzsgésre vágyok, akkor beülök az autóba, és 40 perc alatt Budapesten vagyok. Nagyon jól érezzük magunkat a feleségemmel Székesfehérváron, gyorsan megszerettem a várost.

- Említetted a kosárlabdát, ami Olaszországban is igen népszerű sport. Ott szeretted meg ezt a játékot, vagy itt Székesfehérváron?

Itt Székesfehérváron. Korábban még a tv-ben sem nagyon néztem meg a kosárlabda-mérkőzéseket, de aztán a csapaton belül sokszor szóba kerül az Alba Fehérvár, többen már régóta járnak ki meccsekre, úgyhogy rádumáltak engem is, hogy menjek ki velük, mert jó a hangulat, és nagyon látványosan játszik a fehérvári csapat. És valóban, teljesen magával ragadott a játék, ami élőben teljesen más, mint tv-n keresztül. Most már amikor csak tehetem, kijárok a hazai kosármeccsekre, úgy gondolom, ez egy minőségi, jó időtöltés.

- A legtöbb kapusnak van valamiféle babonája, neked van bármilyen rituális szertartásod meccsek előtt?

Nem vagyok babonás, úgy gondolom, ez csupán valamiféle pótcselekvés. Én az elvégzett munkában hiszek. Szerintem attól megy jól a védés, ha valaki minden edzésen 100 %-os teljesítményt nyújt. Én ebben hiszek.

- Gondolsz már arra, hogy mihez kezdesz, ha egyszer abbahagyod a profi labdarúgást?

Jó kérdés. Szoktam rajta agyalni, de konkrét tervem egyelőre nincs. Nem vagyok még öreg, kapusként úgy gondolom, jó esetben van 10-15 évem, úgyhogy egyelőre a napi feladatokra koncentrálok. Nem tartom kizártnak, hogy egyszer akár edzőként dolgozzak, de semmiképp sem vezetőedzőként, hanem kapusedzőként. De ez még távoli, egyelőre tényleg csak a védésre koncentrálok.

CÍMKÉK
Kovácsik Ádám
Hírek
VIDEOTON FC - Minden jog fenntartva
A webhely cookie-k segítségével nyújtja a szolgáltatásokat, szabja személyre a hirdetéseket és elemzi a forgalmat. Emellett a felhasználási adatokhoz a Google is hozzáférhet. A webhely használatával elfogadja a cookie-k használatát. További részletek