dr. Mezey György büszke a válogatottjainkra

Az olimpiai válogatott gól nélküli döntetlenje, számomra talán nagyobb csalódás volt, mint a Wales elleni vereség, ahol egy-egy megmozdulásból látszott, hogy azért sok van ebben a csapatban. A bosnyákok ellen viszont végig darálós, nyögvenyelős produkciót nyújtottak a fiatalok, akiknek a játékában nem volt benne a gól. Igaz ugyan, hogy az ellenfélnek sem voltak nagy lehetőségei, ami a védelmünket dicséri. Viszont nem éreztem, nem láttam, mit akar a csapat játszani. Valami nem stimmel velük – ezt éreztem már a Wales elleni meccsen is, de a bosnyákok ellen még inkább -, pedig Róth Antal nagyon érti a szakmát és jól építi a gárdát. Hallottam én is bizonyos kritikus hangokat, amelyek a felnőtt szövetségi kapitányt bírálták, hogy meghatározó embereket vett ki az U21-es csapatból. Megjegyzem, ha Egervári Sándor úgy gondolja, hogy példának okáért, Koman Vladimir fontos a nagyválogatott szempontjából – egyébként jól is szerepelt – akkor azt tiszteletben kell tartani és el kell fogadni. Elek Ákosnak pedig egyszerűen ott a helye! Egyáltalán nem mindegy, hogyan szerepel a felnőtt nemzeti tizenegy, még ha vannak is olyanok, akik leírták a magyar válogatottat. Ez a válogatott élet-halál csatát vív, az első háromban kell végeznie a csoportjában! Itt még akármi lehet, hiszen tegnap este azt a Moldáviát győztük le, aki megverte Finnországot, miközben mindenki biztos győzelemmel számolt ellenük a csoportban. Hogy megvertek minket a svédek? Majd itthon mi verjük meg őket!

Visszatérve az olimpiai válogatottra, örülök, hogy Szakály Dénes és Lencse László kezdőként szerepelt, szerintem helyt is álltak. Ha Lencse kicsit pontosabb a befejezéseknél, gólt is rúghatott volna és Szakály is jól illeszkedett a gépezetbe.
A klub számára óriási volt a tegnapi nap, hiszen öt játékosunk játszott a két válogatottban és mindannyian a kezdőkben voltak, ez pedig szép jövőt ígér.