A magyar válogatott 6-1-es vereséget szenvedett a vb-re készülő hollandoktól. A kevés pozitívum egyike: Horváth kezdett, Elek debütált.
immár „szokásosan” a kezdőcsapatba került, de nem csak ezért kezdődött jól számunkra a meccs: Dzsudzsák Balázs a 6. percben gólt szerzett! Ezt követően azonban momentuma sem volt Erwin Koeman csapatának, a hazaiak viszont - főleg a második félidőben - kedvükre dolgozták ki a helyzeteket és lőtték a gólokat. Az utolsó félórában, Torghelle helyére állva, Elek Ákos is bemutatkozhatott a válogatottban. Nézzük a dolog pozitív oldalát – Kispera is olyan meccsen mutatkozott be, amelyen nagykülönbségű vereséget szenvedett a válogatott, ám milyen hamar stabil csapattag lett…
Dzsudzsák gólja hiú reményeket ébresztett, de utána szinte teljesen beszorult a magyar csapat. Nagy nyomás nehezedett a kapunkra, a beadások rendre komoly veszélyt jelentettek, már csak azért is, mert Fülöp vagy ki sem mozdult kapujából, vagy alászaladt a labdáknak. A világbajnokságra készülő hollandok aztán a 21. percben egyenlítettek. Ezt követően a narancssárgák valamelyest visszavettek az amúgy sem öldöklő iramból, de komoly lehetőséget így sem tudtak kialakítani a magyarok. A játékrész végén ismét fokozódott a nyomás Fülöp kapuján, de a szünetig már nem esett több gól. Fontos említeni, hogy Horváth Gábor nagyszerű szerelésekkel vétette magát észre, többször is jó ütemű közbelépésekkel állította meg a holland akciókat. Az első félidő alapján világossá vált, hogy a válogatott legerősebb belsővédő-párosa a Juhász Roland – Horváth Gábor duó.
A fordulás után még bő tízpercet tartott a „maszatolás”, utána a hollandok szinte "egykapuztak". A mieink egy pillanatig sem voltak képesek megtartani a labdát, így ellentámadást sem tudtak vezetni. Szinte valamennyi holland akció gólhelyzettel vagy lövéssel zárult, különösen Van Bronckhorst volt elemében a bal oldalon, s neki köszönhetően kétgólos előnyre tettek szert a hazaiak. Ezt követően teljesen szétesett a magyar csapat, az első félidőben viszonylag jól záró védelem sorra maradt le a holland támadókról, s ennek következményeként egymás után "potyogtak" a gólok is.
A mérkőzés képéről sokat elárult Elia gólja, a nem sokkal korábban beállt játékos első labdaérintésekor három védőt cselezett ki a bal oldalon, majd Juhász és Fülöp asszisztálása mellett lőtt gólt... Az utolsó tíz percre már visszavett a tempóból a holland csapat, amely ilyen különbséggel is megérdemelten győzött az elképzelés nélkül, a második félidőben szétesetten futballozó, még a németek elleninél is gyengébb teljesítményt nyújtó magyarok ellen.








